Az asztrológia tradicionális tudomány.
Egységes rendszer, szemléletmód, eszköz, mely segíthet megérteni saját belső világunk, és a környezetünkben zajló eseményeket.
Az asztrológia segít a gyermeknevelésben, partnerkapcsolataink, barátságaink alakításában, magyarázatot ad családi problémáinkra, irányt mutat feladataink megtalálásában.
„Az asztrológia metafizikája az, ami az őskor egyetlen metafizikája: Minden Egy. És ahogyan ezt a metafizikája Tabula Smaragdina tételére – az, ami fent van, ugyanaz, ami lent van – felépíti, ahogyan a világ keletkezésére, a föld geológiai alakulására éppen úgy, mint a népek, az osztályok nemzetek, s az egész emberiség történetére, az ember egyéni sorsára egyéni alkatára vonatkoztatja, egyetlen alapvető gondolatot mond ki: az analógiát.”
(Hamvas Béla)
Az analógiák megismerése és alkalmazása lehetővé teszi számunkra a választás, a döntés szabadságát,(persze az adott kereteken belül) a körülöttünk lévő emberek alaposabb megismerését, a helyzetek, események pontosabb megértését, értelmezését, a mélyebb összefüggések meglátását, a betegségek valódi okainak felderítését.
A születési horoszkóp analógiák szintjén tartalmazza mindazokat a feladatokat, lehetőségeket, amelyeket a szülöttnek ebben az inkarnációban meg kell tapasztalnia, azokat az utakat, amelyeken elindulhat.
Az egyén maga dönti el, – fejlettségi szintjének megfelelően, – szabad választása szerint, hogy az adott bolygó-analógiákat hogyan, milyen szinten (fizikai -lelki-szellemi) éli meg.
Gond akkor szokott lenni, ha a nehézségeket meg akarja kerülni, ki akarja hagyni az életéből. Ebben az esetben a sors kényszeríti őt ezek megélésére, és akkor már nem választhat, készen kapja az analógiát, többnyire valamilyen sorscsapás formájában. Ez lehet anyagi veszteség, betegség, baleset, stb.
Tudjuk, hogy szellemi fejlődés céljából születtünk le a Földre, akármi is ebben az életben a konkrét feladatunk. A nehézségek, csapások mindig valamilyen tudati változást idéznek elő, megtapasztalásuk után másképpen kezdjük szemlélni a körülöttünk lévő világot.
Az analógiák megélésének módját és szintjét tehát általában mi választjuk, választatjuk meg, itt működhet szabad akaratunk, de az analógiák minőségét már nem.
